1968 decemberében San Franciscóban egy konferenciateremben a közönség nem sejtette, hogy olyan bemutatót lát, amely alapjaiban alakítja át a számítógépek jövőjét. A színpadon Douglas Engelbart ült egy terminál előtt, mellette egy furcsa, tenyérnyi fa doboz feküdt. Két fémkerék volt benne, felül egy gomb.
Ez volt az első számítógépes egér.
A közönség egy része nem is értette pontosan, mit lát. A számítógép addig parancsokra várt, billentyűzetről, pontos utasításokkal. Engelbart viszont mutatott valamit, ami mozgott, reagált, követte a kéz gesztusait.
A bemutató, amit később „minden demók anyjának” neveztek
A történetbe később ragadt bele a név: The Mother of All Demos. Engelbart azon az egyetlen bemutatón megmutatta az egér mellett az ablakos felület alapjait, a hipertextet, a képernyőn való kijelölést, sőt még az együttműködő munkát is. A lényeg azonban nem a funkciók sokasága volt. Hanem az, hogy a számítógép először reagált emberi mozdulatra, nem csak utasításra.
A kor számítógépei drágák, nehezen kezelhetők és zárt rendszerek voltak. A használatukhoz képzés kellett. Engelbart viszont azt feltételezte, hogy a számítógépnek alkalmazkodnia kell az emberhez, nem fordítva.
Az egér ezt testesítette meg. Egy eszköz, amely nem parancsokat kér, hanem mozgást értelmez. Nem kódot, hanem szándékot. Kár, hogy jó darabig nem kellett senkinek. A számítógépes világ nem volt felkészülve rá. A legtöbb rendszer parancssoros maradt. Az egér drága volt, törékeny, és sokan feleslegesnek tartották. Billentyűzettel minden megoldható volt.
A Xerox PARC, ahol új értelmet nyert
A hetvenes években a Xerox kutatólaborjában, a PARC-ban az egér új környezetbe került. Itt már grafikus felületekkel, ikonokkal és ablakokkal dolgoztak. Ebben a világban az egér hirtelen értelmet nyert.
A képernyőn megjelenő elemek mozgathatók, kijelölhetők lettek. A számítógép vizuális térré vált. Az egér lett a kapu ebbe a térbe.
Ez volt az a pont, ahol a találmány végre találkozott a megfelelő kontextussal.
Amikor az egér kilépett a laborból
A valódi fordulat az 1980-as években jött el, amikor az Apple átvette és leegyszerűsítette az egeret. Egy gomb, olcsóbb kivitel, tömeggyártás. A Macintosh megjelenésével az egér hirtelen hétköznapi eszközzé vált.
Ettől a pillanattól kezdve a számítógép használata nem csak szakembereknek szólt. Az egér megnyitotta az utat azok előtt is, akik nem akartak parancsokat tanulni.
Mi változott meg valójában?
Az egér nem gyorsította fel a számítógépeket. Nem növelte a számítási teljesítményt. Amit megváltoztatott, az a kapcsolat volt ember és gép között.
A számítógép innentől kezdve nem egy rendszer lett, amelyet meg kell tanulni, hanem egy felület, amelyet lehet használni. Ez finom különbségnek tűnik, mégis minden későbbi fejlesztés erre épült.
Az egér mint láthatatlan alap
Ma az egér sok helyen háttérbe szorult. Érintőképernyők, trackpadek, gesztusvezérlés vették át a szerepét. Mégis minden ezek közül az egér logikájából nőtt ki.
Mutatás, kijelölés, húzás, kattintás. Ezek a gesztusok ma is velünk vannak, csak az eszköz változott.
Az a pillanat, amikor tényleg minden megváltozott
Az egér feltalálásának jelentősége nem egyetlen termékben mérhető. Abban a pillanatban vált fontossá, amikor a számítógép elkezdett figyelni ránk. Amikor nem csak végrehajtott, hanem reagált.
Ez a váltás tette lehetővé, hogy a számítógép kilépjen a szakemberek világából, és belépjen a mindennapokba.
A kis fa doboz két kerékkel így nemcsak egy új eszköz volt.
Hanem egy új viszony kezdete.
