Van az a pillanat, amikor felvillan egy értesítés, és már nyúlunk is a telefon után. Sokszor észre sem vesszük, mi történt közben. Csak azt, hogy már benne vagyunk egy újabb üzenetben, hírben, görgetésben. A digitális világban a reakcióink gyakran gyorsabbak, mint a tudatos döntéseink. Egyre több kutatás próbálja megérteni ezt a folyamatot.
A klasszikus SOR-modell – stimulus, organism, response – régi fogalom a pszichológiában. Újabban mégis új értelmet kapott a digitális környezet vizsgálatában. A modell lényege egyszerű: egy külső inger hat ránk, belül történik valami, majd megszületik a válasz.
A digitális tér sokáig az inger és a válasz kapcsolatára figyelt. Kattintottunk, görgettünk, megnyitottunk. A köztes rész háttérbe szorult. A friss SOR-alapú kutatások viszont épp erre a belső állapotra irányítják a figyelmet.
Mi zajlik le bennünk két másodperc alatt?
Amikor megérkezik egy értesítés, nem üres térben történik a reakció. Van egy aktuális hangulatunk, fáradtságunk, érdeklődésünk, mentális állapotunk. Ezek együtt határozzák meg, hogyan reagálunk.
Több viselkedéskutatással foglalkozó intézet vizsgálatai szerint ugyanaz az inger egészen eltérő reakciókat vált ki attól függően, hogy az ember milyen lelki és kognitív állapotban van. Egy fáradt napon egy hír nyomasztó, egy kipihent napon érdekes. A különbség nem a tartalomban van, hanem bennünk.
A digitális felületek nagy része gyors válaszokra épít. Az értesítések, ajánlások, figyelemfelkeltő elemek arra számítanak, hogy az inger és a reakció között kevés tér marad. A SOR-alapú megközelítés ezt a teret kezdi el újra láthatóvá tenni.
Ez a gondolkodásmód segít megérteni, miért válik egy nap könnyűvé a digitális jelenlét, máskor pedig kimerítővé. Nem a képernyőidő hossza változik feltétlenül, hanem az a belső állapot, amelyben használjuk az eszközeinket.
A belső állapot kérdése
A friss kutatások egyik érdekes felismerése, hogy a digitális élmények hatása gyakran felerősíti az éppen meglévő érzelmi állapotot. Egy nyugodt pillanatban egy alkalmazás támogató, egy feszült helyzetben ugyanez az alkalmazás zavaróvá válik. Ez a felismerés átalakítja azt, ahogyan a digitális jóllétről gondolkodunk. A kérdés nem kizárólag az, mennyi inger ér minket, hanem az is, milyen állapotban ér minket.
A SOR-alapú megközelítés egyik legérdekesebb hozadéka, hogy elmozdítja a hangsúlyt az eszközökről az emberi működés felé. A technológia ebben a keretben környezet, nem ok. Az élmény minőségét az határozza meg, hogyan találkozik az inger a belső állapottal. Ezért fordulhat elő, hogy ugyanaz a digitális környezet valakinek inspiráló, másnak kimerítő. A különbség nem feltétlenül tudatosság vagy fegyelem kérdése, hanem pillanatnyi mentális állapoté.
Egyre több digitális megoldás jelenik meg, amely ezt a köztes teret próbálja támogatni. Nem dönt helyettünk, nem irányít, csak megállít egy pillanatra. Ez a néhány másodperc sokszor elég ahhoz, hogy a reakció más irányt vegyen.
Egy finomhangolt kapcsolat a technológiával
A SOR-alapú kutatások azért érdekesek, mert nem harcolnak a digitális világgal. Elfogadják a jelenlétét, és azt vizsgálják, hogyan lehet vele együtt élni kevésbé automatikusan. A hangsúly nem a kontrollon, hanem az észlelésen van.
Ez a megközelítés jól illeszkedik egy olyan életmódhoz, ahol a technológia nem uralja, hanem kíséri a mindennapokat. A reakcióink mögötti folyamatok megértése talán nem látványos változás, mégis az egyik legcsendesebb módja annak, hogy emberibb kapcsolatunk legyen a digitális térrel.
