Sokan fantáziáltak már róla. Mi lenne, ha egy hétig nem nyitnánk meg az Instagramot, nem görgetnénk a Facebookot, nem néznénk rá a TikTokra csak megszokásból. A gondolat egyszerre vonzó és nyugtalanító. Mintha valamiről lemaradnánk, miközben érezzük, hogy talán épp ettől lennénk nyugodtabbak.
Egy amerikai kutatás szerint ez a megérzés nem alaptalan. A JAMA Network Openben megjelent vizsgálat arra jutott, hogy már egyetlen hét közösségi mediaszünet is érezhetően csökkentheti a depressziós tüneteket. A számok beszédesek, de a történet valójában a mindennapokról szól.
A kutatás résztvevői nem költöztek el egy erdei kunyhóba, és nem kapcsolták ki a telefonjukat. Egyszerűen nem használták a közösségi média alkalmazásokat. Üzenetek, hívások, munkaeszközök maradtak. Ami eltűnt, az a folyamatos összehasonlítás, a végtelen görgetés és az állandó zaj.
Sokan számoltak be arról, hogy az első napok furcsák voltak. Reflexből nyúltak a telefonért, majd nem történt semmi. Ez az üresség eleinte kényelmetlen, később viszont felszabadító lett. A figyelem lassan másfelé kezdett el áramlani.
A JAMA-tanulmány egyik érdekes tanulsága, hogy a változás nem hónapok alatt jelentkezett. Egy hét is elég volt ahhoz, hogy mérhetően javuljon a hangulat. A magyarázat nem egyetlen tényezőben keresendő, hanem több apró hatás együttállásában.
Eltűnik az állandó összehasonlítás mások életével. Csökken az információs túlterheltség. Kevesebb inger érkezik, amit az agynak értelmeznie kell. Ezek együtt jelentős megkönnyebbülést hoznak az idegrendszer számára, még akkor is, ha az ember ezt nem tudatosítja.
A közösségi média és a hangulat kapcsolata
A közösségi felületek sajátos érzelmi környezetet teremtenek. A legtöbb tartalom erős reakciókra épít: irigységre, felháborodásra, vágyakozásra. Ezek az érzelmek önmagukban nem problémásak, viszont folyamatos jelenlétük kimerítő.
A JAMA-ban közölt kutatás szerint a résztvevők hangulata akkor javult a leginkább, amikor megszűnt ez az érzelmi hullámzás. Nem lettek állandóan boldogok, viszont kiegyensúlyozottabbá váltak. Kevesebb szélsőséges érzés, több neutrális pillanat jelent meg a napjaikban.
Mit csinálunk az idővel, ami felszabadul?
Érdekes módon a résztvevők nem feltétlenül töltötték „hasznosabban” az idejüket. Nem sportoltak többet, nem olvastak hirtelen könyveket. Egyszerűen több lett a csend. Úgy tűnik, ez a csend az, ami ritkán kap helyet a digitális hétköznapokban.
Sokan arról számoltak be, hogy kevésbé érezték magukat sürgetve. Nem volt ott az érzés, hogy azonnal reagálni kell valamire. Ez a belső nyomás csökkenése önmagában is hat a hangulatra.
Miért nem mindenkinek ugyanaz az élmény?
A kutatás is hangsúlyozza, hogy a hatás nem egyforma mindenkinél. Azoknál volt a legszembetűnőbb változás, akik korábban napi szinten, hosszú ideig használták a közösségi médiát. Akik eleve ritkábban görgettek, kisebb elmozdulást tapasztaltak.
Ez arra utal, hogy a közösségi média hatása fokozatosan épül fel. Nem egyik napról a másikra válik megterhelővé, hanem észrevétlenül szövi át a mindennapokat.
Mi marad meg a szünet után?
A résztvevők egy része a kísérlet után visszatért a közösségi médiához, mások csökkentették a használatot. A legfontosabb tapasztalat mégis az volt, hogy megismerték azt az állapotot, amikor nincs állandó online zaj.
Ez az élmény sokaknál referenciaponttá válik. Egy emlékeztető arra, hogy a hangulatunk és a digitális szokásaink szorosabban kapcsolódnak egymáshoz, mint elsőre gondolnánk.
