A nyaralás sokaknál a megszokott ritmus felrúgását jelenti. Mégis meglepően sok ember érzi úgy, hogy az utazás során a korai kelés nem teher.
A korai órák sajátos csendet hordoznak. Városban és természetben egyaránt kevesebb a zaj, kevesebb az inger, kevesebb a döntési helyzet. Az utcák, partok, túraösvények ilyenkor még nyugodtak. Ez az időszak gyakran lassabbnak érződik, még akkor is, ha az óra ugyanúgy ketyeg. A figyelem kevésbé szóródik, a környezet könnyebben befogadható.
Sokan tapasztalják, hogy nyaraláskor magától előrébb tolódik az ébredés ideje. Kevesebb mesterséges fény, több természetes mozgás, hosszabb kinti tartózkodás hat a cirkadián ritmusra.
A „titkos sáv” élménye
A korán kelők gyakran számolnak be arról, hogy ilyenkor olyan helyekhez „férnek hozzá”, amelyek később elveszítik varázsukat, hiszen megszállják a tömegek. Egy kilátópont, egy kávézó terasza, egy tóparti stég reggel más arcát mutatja.
A koránkelés nem feltétlen jelenti azt, hogy akkor egy napba több program fér majd bele. Nagyon sokan ezeket a nyugodtan vagy csendben indult napokat további relax programokkal folytatják. Direkt elteszik a telefont, olvasnak, visszafekszenek napközben, amikor úgyis túl nagy a meleg és túl sűrű a tömeg mindenhol. A „ki korán kell elv” alapján ilyenkor az arany meglelése arra vonatkozik, hogy az egész napunk a lélelksimogatásé és a pihenésé.
Persze a koránkelés akkor is jó megoldás, ha egy kicsit távolabbra szeretnénk elmerészkedni a szállásunktól, így az utazási idő nem viszi el a nap felét és valóban fel tudunk fedezni egy másik helyszínt.
