Sokan ismerik azt az állapotot, amikor egyszerre több dolog fut. Nyitva egy dokumentum, közben jönnek az üzenetek, fél szemmel e-mailek, háttérben egy meeting. A felszínen pörgés van, haladásérzet, aktivitás. A nap végén mégis gyakran marad egy furcsa benyomás: sok minden történt, mégis kevés dolog készült el igazán.
Az egyetemi kutatások évek óta azt mutatják, hogy ez az érzés nem véletlen. A multitasking nem gyorsítja a munkát, hanem lassítja. A meglepő inkább az, mennyire következetesen.
Mit vizsgáltak?
Az egyik legismertebb kutatást a Stanford University végezte Clifford Nass vezetésével. A kutatócsoport olyan résztvevőket vizsgált, akik rendszeresen végeztek több feladatot egyszerre, és összehasonlították őket azokkal, akik jellemzően egy dologra koncentráltak.
A feladatok nem extrémek voltak. Információk feldolgozása, döntéshozatal, figyelmi váltások. Olyan helyzetek, amelyek a mindennapi munkában is előfordulnak. Az eredmény egyértelmű volt: a gyakori multitaskerek lassabban dolgoztak, több hibát vétettek, és nehezebben váltottak fókuszt, mint azok, akik egyszerre egy feladatra figyeltek.
Mi történik ilyenkor az agyban?
A kutatások szerint az agy nem végez párhuzamos feldolgozást a legtöbb szellemi feladatnál. Amit multitaskingnak érzünk, az valójában gyors váltogatás a feladatok között. Minden váltásnak ára van.
Amikor átkapcsolunk egyik feladatról a másikra, az agynak időre van szüksége, hogy újra felvegye a fonalat. Ez az idő elsőre elhanyagolhatónak tűnik, viszont sok váltás esetén összeadódik. A Stanford-kutatás szerint ez a „váltási költség” jelentősen rontja a teljesítményt.
Miért érezzük ennek ellenére hatékonynak magunkat?
A multitasking egyik legnagyobb csapdája az élmény. Sok inger, sok visszajelzés, folyamatos aktivitás. Ez könnyen kelti a produktivitás érzetét, még akkor is, ha a teljesítmény romlik.
A University of Michigan egyik vizsgálata szerint a gyakori feladatváltás dopaminreakciót vált ki. Az agy jutalomként éli meg az új ingert, ami fenntartja az aktivitás érzését. A probléma az, hogy ez az élmény nincs összhangban az elvégzett munka minőségével.
A multitasking hatását nemcsak munkavégzés közben vizsgálták. Több egyetem, köztük a University of California kutatásai tanulási helyzetekben is mérték a jelenséget. Az eredmények hasonló képet mutattak.
Azok a hallgatók, akik tanulás közben párhuzamosan használtak digitális eszközöket, lassabban haladtak, és gyengébben idézték fel az anyagot. A figyelem megoszlása nem csak a tempót, hanem a megértés mélységét is csökkentette.
A munkahelyi multitasking különösen megtévesztő
Munkahelyi környezetben a multitasking sokszor elvárásként jelenik meg. Gyors válaszok, azonnali reagálás, több csatorna kezelése egyszerre. A kutatások szerint épp ez a környezet erősíti fel a hatás negatív oldalát.
A Stanford University eredményei alapján a folyamatos megszakítások után nehezebb visszatérni az eredeti gondolatmenethez. A mélyebb koncentráció ritkábban alakul ki, ami hosszabb távon lassabb munkavégzéshez vezet, még akkor is, ha az egyes pillanatok aktívnak tűnnek.
A multitasking nem csak szokás, hanem identitáskérdés is lehet. Sokak számára az elfoglaltság az értékesség jele. A több feladat egyszerre kezelése a kompetencia látszatát kelti, még akkor is, ha az eredmény gyengébb. A kutatások szerint ez a minta különösen erős digitális környezetben, ahol az eszközök állandóan új ingereket kínálnak. A figyelem szétszórása így válik alapállapottá.
Mi a megoldás… a kutatók szerint
Az egyetemi vizsgálatok nem idealizálják az egyfeladatos munkát. Nem arról van szó, hogy minden megszakítás kiküszöbölhető. A hangsúly azon van, hogy a tudatos figyelemváltás gyorsabb és hatékonyabb, mint az ösztönös ugrálás.
A Stanford kutatócsoport szerint már az is mérhető javulást hoz, ha a feladatváltások számát csökkentjük, és hosszabb, zavartalan szakaszokat hagyunk egy-egy munkafolyamatra. A tempó ilyenkor nem gyorsabbnak érződik, viszont a végeredmény hamarabb elkészül.
A multitasking mítosza mélyen beépült a digitális kultúrába. Az egyetemi mérések viszont következetesen azt mutatják, hogy az agy másképp működik, mint ahogyan elvárnánk tőle. A valódi hatékonyság nem az ingerek számából, hanem a figyelem minőségéből fakad.
Ez a felismerés sokaknál nem radikális változást hoz, hanem finom elmozdulást. Kevesebb párhuzamos feladat, több befejezett gondolat. A kutatások alapján ez a tempó lassabbnak tűnhet, mégis messzebbre visz.
