Sokáig magától értetődőnek tűnt az a gondolat, hogy a digitális eszközök hosszú távon inkább ártanak az agynak. A félelem érthető: képernyők, külső segítség, kevesebb „fejből gondolkodás”. Az utóbbi években azonban egyre több kutatás kezdett egészen más képet rajzolni.
Egy nagyszabású tudományos elemzés, amely 57 különböző vizsgálat eredményeit fogta össze, arra jutott, hogy a rendszeres digitális eszközhasználat mellett élő időseknél lényegesen alacsonyabb volt a kognitív hanyatlás kockázata. A különbség nem marginális: az elemzés körülbelül 58 százalékos kockázatcsökkenést mutatott.
Az eredmények a Nature Human Behaviour folyóiratban megjelent tanulmányból származnak.
A kutatás címe: “Association of digital technology use with subsequent cognitive decline”
A szerzők – Jared F. Benge és Michael K. Scullin – több mint két évtized nemzetközi kutatásait elemezték újra. A vizsgálatok különböző országokból, eltérő módszertannal készültek, mégis hasonló mintázatot mutattak: azoknál az időseknél, akik aktívan használtak digitális technológiát, ritkábban jelentkezett kognitív hanyatlás.
Mit tekintettek „digitális technológiahasználatnak”?
A tanulmány egyik fontos tanulsága, hogy nem extrém vagy technikailag bonyolult tevékenységekről van szó. A vizsgált kutatások többségében egészen hétköznapi használat szerepelt:
- okostelefon és számítógép mindennapi kezelése
- e-mailezés, üzenetküldés
- internetes keresés
- online ügyintézés
- videóhívás családtagokkal
- egyszerű digitális játékok
Ezek közös jellemzője, hogy aktív mentális jelenlétet igényelnek. Figyelmet, döntést, alkalmazkodást.
Miért lehet ez jótékony hatású az agy számára?
A kognitív hanyatlás egyik legerősebb kockázati tényezője a mentális passzivitás. Az agy akkor marad rugalmas, amikor használják. A digitális eszközök sok apró kihívást rejtenek: ikonok felismerése, menük értelmezése, új helyzetek kezelése.
A Nature Human Behaviour tanulmánya szerint ezek az apró, mindennapi mentális terhelések hosszú távon összeadódnak. Nem egyszeri „agytréningről” van szó, hanem folyamatos stimulációról, amely segít fenntartani a kognitív funkciókat.
A társas kapcsolatok szerepe a digitális térben
A kutatás külön kitér arra is, hogy a digitális eszközök milyen szerepet játszanak a kapcsolattartásban. Idősebb korban a társas elszigetelődés önmagában is kockázati tényező a kognitív hanyatlás szempontjából.
Videóhívások, üzenetek, közös online jelenlét segítenek fenntartani a társas kapcsolatokat akkor is, amikor a személyes találkozások ritkulnak. Ez a kapcsolódás érzelmi és mentális szinten is védő hatású lehet.
Miért volt sokáig ennyire negatív a technológia megítélése?
A technológiával kapcsolatos aggodalmak jelentős része fiatalabb korosztályokra épülő megfigyelésekből származik. Túl sok képernyőidő, felszínes figyelem, folyamatos megszakítások. Ezek valóban létező problémák.
Az elemzés azonban rámutat arra, hogy idősebb korban egészen más módon használják az emberek a technológiát. Ritkább az impulzív görgetés, gyakoribb a célorientált használat. Ez a különbség alapvetően megváltoztatja a mentális terhelés jellegét.
A kutatás nem azt állítja, hogy a digitális eszközök védelmet nyújtanak minden kognitív problémával szemben. Azt viszont világosan mutatja, hogy a technológia nem szükségszerűen kockázat, sőt bizonyos körülmények között védő tényezővé válhat.
Az üzenet egyszerű: az agy számára hasznos, ha kapcsolatban marad a világgal, új helyzetekkel találkozik, és aktívan dolgozik. A digitális eszközök ezt sokak számára elérhető módon biztosítják.
Egy árnyaltabb kép az öregedésről és a technológiáról
A technológia ebben a kontextusban nem ellenség, hanem lehetőség. Nem fiatalít, nem helyettesíti az emberi kapcsolatokat, viszont segíthet megőrizni azt a mentális rugalmasságot, amely az önálló, aktív élet egyik alapfeltétele. Ez a felismerés alapjaiban kérdőjelezi meg azt az elképzelést, hogy az időskori technológiahasználat szükségszerűen káros lenne.
