A nyaralás egyik legnagyobb ígérete az, hogy végre nem „kell” valamit csinálnunk. Nem kell kelni, nem kell sietni, nem kell alkalmazkodni. A késői ébredés sokak számára felszabadulás. A késői kelés sokaknál egyszerűen azt jelenti, hogy végre annyit alszanak, amennyire valóban szükségük van.
A későn induló napnak más a hangulata. Kevesebb benne az „előtte”, több az „most”. A reggeli összefolyik az ebéddel és utána sem kell nekikezdeni semminek, hogy bepótoljuk az elvesztegetett időt.
Sokan számolnak be arról, hogy a késői ébredés segít leválni a hétköznapi identitásról. Amikor nem ugyanabban az órában kelünk, mint munkanapokon, az agy is más módba kapcsol.
A későn kelők gyakran az estéket használják másképp. Hosszabb vacsorák, beszélgetések, séták, koncertélmények vagy egyszerű üldögélés tolódik át a nap végére.
Ráadásul ennek nem kell mindennap így lennie, nyugodtan tarthatunk ilyen lustinapot úgy, hogy két nappal később már hajnalban fent csicsergünk és egész napos túrára indulunk valahova.
