Volt idő, amikor az unatkozás nem probléma volt. Egy délután, amikor nem történt semmi különös, mégis maradt belőle valami. Ma ez az élmény egyre ritkább. A csendes perceket gyorsan kitölti egy értesítés, egy videó, egy görgethető felület. Az unatkozás mintha eltűnt volna a hétköznapokból, vele együtt pedig egy fontos mentális tér is.
Amikor nincs inger, elkezd dolgozni az elme
A pszichológia régóta foglalkozik azzal, mi történik akkor, amikor az agy nincs konkrét feladatra állítva. Sandi Mann brit pszichológus, aki az unalom és a kreativitás kapcsolatát kutatja, úgy fogalmaz: az unatkozás idején az elme belső irányba fordul, és olyan gondolati kapcsolatok jönnek létre, amelyek aktív figyelem mellett ritkábban alakulnak ki.
Ezekben a percekben nem „üresjárat” történik, csak csendes feldolgozás. Emlékek rendeződnek, ötletek érnek, kérdések formálódnak. Az unatkozás sokszor előszobája annak, amit később kreativitásként azonosítunk.
Gyerekek, akiknek nincs idejük unatkozni
Az oktatás és a nevelés területén az unatkozás hiánya különösen látványos. Kim John Payne amerikai pedagógus szerint a túlzottan strukturált gyerekkor egyik mellékhatása az, hogy a gyerekek elveszítik a belső kezdeményezés gyakorlását. Ha minden pillanatban készen kapott inger érkezik, nincs tér saját játékra, saját gondolatra.
Payne gyakran hangsúlyozza, hogy az unalom nem ellenség, hanem belépő egy másfajta figyelemhez. Azok a gyerekek, akik időnként unatkozhatnak, később könnyebben találnak saját megoldásokat és kevésbé szoronganak az üres időtől.
Az unalom és a szorongás furcsa kapcsolata
A felnőttek esetében az unatkozás gyakran kellemetlen érzéseket hoz felszínre. Nem ritka, hogy az első csendes percekben nyugtalanság, feszültség jelenik meg. Adam Phillips brit pszichoanalitikus szerint ez azért történik, mert az unalom eltávolít a külső elvárásoktól, és közelebb visz ahhoz, amit egyébként elkerülünk.
Phillips úgy ír az unalomról, mint egy kapuról, amely mögött nem mindig kellemes dolgok várnak, mégis fontosak. Az elkerülésük hosszú távon növeli a mentális zajt, miközben a velük való találkozás lassan csökkenti azt.
Digitális zaj és a figyelem apró darabokra törése
A modern digitális környezet folyamatosan kínál alternatívát az unatkozás helyett. Ez önmagában nem probléma. A kérdés inkább az, marad-e olyan időszak, amikor nem élünk vele. Gloria Mark informatikus és figyelemkutató mérései szerint az átlagos fókuszidő az elmúlt években jelentősen csökkent, miközben az elme egyre gyakrabban vált feladatot.
Az unatkozás eltűnésével egy mentális eszközk veszik el. Az a képesség, hogy elviseljük az ingerhiányt, majd dolgozni kezdjünk vele. A gondolatok közötti bolyongás, az időérzék fellazulása, a belső párbeszéd mind ehhez az állapothoz kötődik.
Carl Honoré, a lassabb életmód egyik ismert kutatója szerint a produktivitás és a kreativitás hosszú távon nem az állandó aktivitásból, hanem a ritmusból születik. Ebben a ritmusban az unatkozás a szünet szerepét tölti be.
A mai kultúra az azonnali visszajelzésekre épül. Az unatkozás nem ad rögtön semmit. Nem mérhető, nem posztolható, nincs eredménymutatója. Mégis itt születnek azok a belső folyamatok, amelyek nélkül a folyamatos aktivitás üres marad.
Az unatkozás elveszett művészete nem nosztalgia. Inkább emlékeztető arra, hogy az emberi elme nem csak akkor működik, amikor használjuk. Néha akkor dolgozik a legtöbbet, amikor hagyjuk.
