Az irodák világa sokáig kiszámítható rend szerint működött. Írógép az asztalon, irattartók a fal mellett, számológép a fiókban. Aztán az 1980-as évek elején megjelent egy új tárgy, amely szó szerint átrendezte az íróasztalt. Egy szürke doboz, külön monitorral és billentyűzettel.
Ez a gép az IBM PC 5150 volt, amely 1981-ben került piacra. Az ára konfigurációtól függően 3000 és 6000 dollár között mozgott, ami akkoriban egy adminisztratív munkakör többhavi fizetésének felelt meg. Egy ilyen eszköz megjelenése az irodában komoly döntést jelentett.
Ki kapta meg először a gépet?
A számítógép nem az igazgató asztalára került, és nem is reprezentációs célból jelent meg. Az irodák többségében olyan emberhez jutott el, akiben megbíztak. Aki addig is pontosan dolgozott, aki nem ijedt meg az új helyzetektől, és akiről feltételezték, hogy képes együtt élni egy kiszámíthatatlan eszközzel.
Az 1980-as évek elején az amerikai irodák kevesebb mint 10–15 százalékában volt számítógép, és ahol volt is, ott jellemzően egyetlen gép jutott egy teljes részlegre. Az első felhasználó így óhatatlanul központi szerepbe került.
Mit csináltak valójában az első irodai PC-ken?
A korai irodai számítógépek feladatai nagyon földhözragadtak voltak. Levelek és szerződések szövegszerkesztése, nyilvántartások vezetése, egyszerű bér- és költségszámítások. Az áttörést az jelentette, hogy ezek a feladatok gyorsabban és rugalmasabban elvégezhetők lettek.
A Lotus 1-2-3 1983-as megjelenése különösen fontos volt. A program rövid idő alatt az egyik legnagyobb példányszámban eladott üzleti szoftverré vált, és sok vállalat kifejezetten emiatt döntött PC beszerzése mellett. A számítógép így nem elméleti lehetőség maradt, hanem kézzelfogható munkaeszköz.
A munkanap észrevétlen átalakulása
Az első PC-t használó kolléga munkanapja gyorsan megváltozott. Egyre több feladat futott át rajta, mert a gép ott volt, és működött. Amit lehetett, azon csináltak meg. Amit gyorsabban lehetett, oda irányítottak.
Korabeli munkahelyi felmérések szerint az első számítógép-használók 20–30 százalékkal több feladatot kaptak, miközben a munkakörük formálisan változatlan maradt. A technológia hatékonyabbá tette a munkát, ugyanakkor megnövelte az elvárásokat is.
Amikor a tudás központtá válik
A számítógéphez kapcsolódó tudás nem dokumentált formában terjedt. Aki használta, attól kérdeztek. Hogyan kell javítani egy dokumentumot, miért számol mást a táblázat, hova tűnt egy adat. A géphez tartozó ismeret személyhez kötődött.
Ez az informális szerep sok irodában feszültséget hozott felszínre. Az első felhasználó nélkül lassabban ment a munka, miközben a pozíciója és bérezése nem tükrözte ezt a megnövekedett jelentőséget.
Az első PC mint szervezeti próbatétel
A számítógép megjelenése gyorsabban alakította át a mindennapi működést, mint ahogyan a szervezeti struktúrák alkalmazkodtak volna hozzá. A technológia új munkamódszereket hozott, miközben a felelősségek és hatáskörök sokszor elmosódottak maradtak.
Ez az átmeneti időszak megmutatta, hogyan reagál egy iroda a változásra: egy ember vállára kerültek olyan feladatok, amelyek később teljes rendszerekké nőttek.
Hogyan lett kivételből általános gyakorlat?
A nyolcvanas évek közepére a számítógépek száma gyorsan nőtt. Egyre több asztalon jelent meg monitor, egyre több kolléga tanulta meg a használatukat. Az első felhasználó szerepe fokozatosan elveszítette kivételes jellegét.
1985 körül egy átlagos irodában egy számítógép jutott 8–10 emberre. Ma ez az arány sok helyen megfordult: több digitális eszköz jut egy munkavállalóra, mint ahány feladat egyszerre fut rajta.
Változott bármi?
Az első számítógépet használó kolléga figurája nem tűnt el. Csak más eszközökkel tér vissza. Ő az, aki először kap meg egy új rendszert, egy új szoftvert, egy új munkamódszert. Akihez kérdésekkel fordulnak, és aki ideiglenesen pótolhatatlanná válik.
Az első irodai PC története így nem technikatörténeti érdekesség. Inkább emlékeztető arra, hogy a technológiai váltások mindig embereken keresztül történnek meg. És az első ember szerepe ritkán könnyű.
