Ismerős jelenet: a laptopon akad a videóhívás, miközben a telefon ugyanabban a szobában gond nélkül streamel. A tablet néha ledobja a hálózatot, a tévé közben stabilan megy. Ilyenkor a Wi-Fi-t szídjuk, pedig „ő mindenkit egyenlően szeret”.
A Wi-Fi működése kívülről egyszerűnek tűnik. Van egy router, vannak eszközök, köztük adat áramlik. A valóság inkább egy folyamatos egyezkedés. Ki mikor beszélhet, milyen sebességgel, milyen csatornán, milyen szabvány szerint.
Ebben az egyezkedésben az eszközök nem egyformák. Más a rádiójuk, más az antennájuk, más a szoftverük, és másképp reagálnak a zavarokra. Ez az oka annak, hogy ugyanazon a hálózaton teljesen eltérő élményt adhatnak.
Nem minden Wi-Fi egyforma, még akkor sem, ha annak hívjuk
Egy régebbi laptop gyakran más szabványt használ, mint egy új telefon. Más frekvenciasávon kommunikál, más módon kezeli a csomagvesztést, másképp próbál újracsatlakozni. Egy modern telefon sokkal agresszívebben vált csatornát vagy sávot, ha romlik a jelminőség.
Egy okostévé vagy egy régebbi nyomtató ezzel szemben ragaszkodhat ahhoz, amit egyszer megtanult. Ha az adott sáv zajos lesz, nem feltétlenül alkalmazkodik gyorsan. Ilyenkor tűnik úgy, mintha csak az az egy eszköz lenne problémás.
A lakás is beleszól a történetbe
A Wi-Fi nem szereti a falakat, különösen a vastagokat, a vasbetont, a fém szerkezeteket. Egy eszköz antennája viszont meghatározza, mennyire képes ezzel együtt élni. Egy telefonban több, okosan elhelyezett antenna dolgozik. Egy olcsó laptopban vagy okoseszközben gyakran egyetlen, kompromisszumos megoldás van.
Ezért fordulhat elő, hogy két eszköz egymás mellett ülve teljesen eltérő jelerősséget mutat. Nem a hálózat változott meg, hanem az, ahogyan az adott eszköz képes érzékelni.
A router sem mindenkivel viselkedik ugyanúgy
A modern routerek igyekeznek okosan elosztani az erőforrásokat. Figyelik, melyik eszköz mennyit kér, milyen gyorsan reagál, mennyire stabil. Egyes eszközök előnybe kerülnek, mások háttérbe szorulnak.
Ez nem szándékos diszkrimináció, hanem optimalizálás. Egy eszköz, amely lassabban válaszol vagy gyakran hibázik, könnyebben elveszíti a „szót”. A felhasználó ebből annyit érzékel, hogy azon az egy készüléken akadozik a kapcsolat.
Szoftver: a láthatatlan különbség
A Wi-Fi kapcsolat minősége legalább annyira szoftveres kérdés, mint hardveres. Operációs rendszer, illesztőprogram, energiatakarékossági beállítások mind beleszólnak abba, hogyan viselkedik az eszköz a hálózaton.
Egy frissítés után javulhat a kapcsolat, egy másik után romolhat. A telefonok és laptopok eltérően kezelik azt is, mikor engedik el a hálózatot, és mikor próbálnak újra csatlakozni. Ez az oka annak, hogy a probléma időszakosan jelentkezik, majd magától eltűnik.
A szomszéd hálózata, a közeli eszközök, vezeték nélküli kiegészítők mind ott vannak a háttérben. Egyes eszközök jobban tolerálják ezt a zsúfoltságot, mások kevésbé. Nem ritka, hogy egy eszköz csak bizonyos napszakokban kezd akadozni, amikor a környéken mindenki aktív.
Ez kívülről kiszámíthatatlannak tűnik, valójában csak túl sok szereplő van egyszerre a pályán.
Miért az a benyomásunk, hogy „csak ez az egy eszköz rossz”?
Mert a Wi-Fi problémák ritkán teljes leállások. Inkább apró zökkenők, amelyek ott jelennek meg, ahol a rendszer a legsebezhetőbb. Az a készülék válik problémássá, amelyik a legkevésbé tud alkalmazkodni az adott környezethez.
Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy hibás. Csak azt, hogy kevésbé toleráns.
Ilyenkor hajlamosak vagyunk azonnal routert cserélni, szolgáltatót hibáztatni, hálózatot újrahúzni. Néha ezek indokolt lépések, sokszor viszont túlreagálás. A Wi-Fi szakadozása gyakran nem rendszerhiba, hanem egyetlen eszköz és a környezete közötti rossz együttállás.
És ez az a fajta probléma, amely nem mindig oldható meg végleg. Csak megérthető. Márpedig a vezeték nélküli hálózatok világában ez gyakran félsiker.
