Nem születik olyan felmérés, amelyből kiderülne, hogy ki mennyi szépirodalmat olvas, arra vonatkozóan pedig végképp nincs semmilyen adat, hogy mely ország irodalma a legolvasottabb.

Bár a modern technika ma már rengeteg olyan dolgot tesz lehetővé, amellyel a szabadidőnket kényelmesen eltölthetjük, mi mégis azt javasoljuk, hogy tartsunk fenn némi időt az olvasásnak is. Stílusosan szólva akár bűnnek is nevezhetnénk a nem olvasást, amiért ugyan bűnhődés nem jár, de amint elolvassuk az első szépirodalmi művünket, nem fogjuk érteni, miért vártunk vele ennyit. A nagy orosz klasszikusok például valami olyat tudtak, amit senki más nem, de más nációk nagyjait is sorra keríthetjük.

Napi 30 perc!

Közösségi média ide, streaming szolgáltatók oda, kell, hogy legyen minden nap 30 percünk arra, hogy regényeket olvassunk, méghozzá a Mai-Könyv.hu szépirodalmi részlegéről.

Természetesen nem muszáj mindig csak szépirodalmat olvasni, de kihagyni ezeket a műveket valóban vétek volna. Persze olykor jól tud esni egy krimi vagy épp egy kicsit könnyedebb hangvételű szórakoztató irodalom, sőt, a chick litnek is megvan a létjogosultsága.

Ha az olvasásnak dedikált időt valóban betartjuk, akkor annak egyik eredménye az lesz, hogy nagyjából 30-40 könyv bele fog férni egy naptári évbe. Így viszont lehetőség nyílik arra is, hogy váltogassunk a műfajok között, mindegyikre lesz elég kapacitás.

Ne szegje kedvünket az iskolai kötelezők élménye!

Igazi darázsfészekbe nyúlunk, amikor az iskolai kötelező olvasmányok témakörét kezdjük el firtatni és boncolgatni. Mivel ez az írás semmilyen módon nem tud ennek helyet biztosítani, ezért elégedjünk meg azzal a sommás ténnyel, hogy a legtöbb embernek örökre elveszik a kedvét Gárdonyitól, pedig Ida regénye kihagyhatatlan alapmű, és Jókait is más szemmel nézi az ember felnőtt fejjel.

Számtalan olyan író van, akit méltatlanul “utálunk”, ezért mindenkit arra bátorítunk, hogy az iskolapadból kikerülve, némileg érettebben kezdjen bele a szépirodalmi művek kóstolgatásába – legyen szó akár angol, akár francia, akár német, akár orosz művekről, és persze a hazai szerzőket sem kezelhetjük mostohaként.

A lélektani regények csúcsa

Mindegyik nagy klasszikus híres valamiről, így példának okáért Tolsztoj lélekelemzése mellett nem mehetünk el szó nélkül. Elég csak Anna Kareninára gondolni és az ő történetére, és máris vesénkig hatol a sorsa, a kétségbeesése, az elnyomott érzelmei, amelyek végül a vesztét okozzák. 

Amint egyiket olvassuk a másik után, rájövünk, hogy a szépirodalom bizony nem valami olyan, amely csupán egy nagyon zárt körnek tartogat mondanivalót, hiszen ezeknek a regényeknek örökérvényű üzenetük van, és szereplőik – éljenek bárhol és bármilyen korban – hasonló nehézségekkel küzdenek, mint mi magunk a harmadik évezred hajnalán.