Sokan tapasztalják, hogy egy egész napos városi sétálás után kimerültebbek, mint egy hosszabb erdei túra végén. Pedig a távolság gyakran kisebb, a szintemelkedés elhanyagolható, és elvileg minden adott a kényelemhez. Mégis máshogy hat a testre és az elmére.
A városban nincs ritmus
Egy túra során a mozgás ritmusa viszonylag egyenletes. Lépések, megállások, pihenők követik egymást, a test hamar megtalálja a saját tempóját. A város ezzel szemben folyamatos megszakításokból áll. Lámpák, zebrák, járdaszűkületek, kirakatok, zajok törik meg az egyenletességet.
Ez a ritmustalanság nemcsak fizikailag fárasztó. Az elme állandó alkalmazkodásra kényszerül, még akkor is, ha ezt nem tudatosítjuk.
Egy erdei úton ritkán kell választani. Az ösvény adott, az irány egyértelmű. A városi tér viszont folyamatos mikrodöntéseket igényel. Merre menjünk tovább, mikor keljünk át, hová lépjünk, kinek adjunk elsőbbséget.
Ezek a döntések önmagukban jelentéktelennek tűnnek, együtt azonban komoly mentális terhelést jelentenek. A nap végére nem a lábak fáradnak el először, hanem a figyelem.
A városi környezet állandó hang- és képingerekkel dolgozik. Reklámok, járművek, beszélgetések, jelzések, képernyők váltják egymást megállás nélkül. A figyelem nem tud megpihenni, mert mindig történik valami, ami megszólítja.
A természetben ezzel szemben az ingerek lassabban változnak. A zajszint alacsonyabb, a látvány egységesebb. Ez nem unalom, hanem kognitív tehercsökkenés.
Testtartás és mozgásminőség
A városi séta gyakran kemény burkolaton történik, egyenes vonalban, kiszámítható mozdulatokkal. A túrázás változatos talajon zajlik, ahol a test folyamatosan apró korrekciókat végez.
Ez a fajta mozgás egyenletesebben osztja el a terhelést. A városi séta végére gyakran nem az izomfáradás a domináns érzés, hanem a merevség és a túlhasználat.
Miért érezzük mégis hasznosabbnak a városi napot?
A városban töltött idő gyakran „tartalmasabbnak” tűnik. Több élmény, több látvány, több esemény történik rövid idő alatt. Ez az élménygazdagság azonban nem feltétlenül jelent regenerálódást.
A túra ezzel szemben kevesebb történetet ad, viszont több teret hagy az érzékelésnek. A fáradtság más minőségű, gyakran együtt jár egyfajta megnyugvással.
A fáradtság nem mindig a megtett kilométerek számától függ. Sokszor attól, mennyire kell folyamatosan reagálnunk a környezetre. A városi séta fárasztóbb lehet, mert nem engedi el a figyelmet. A túra megteszi.
