A YouTube története 2005 elején indult, és az egyik legérdekesebb részlete az, hogy eredetileg nem videóplatformnak szánták. A három alapító, Chad Hurley, Steve Chen és Jawed Karim egy olyan oldalon gondolkodott, ahol az emberek rövid videókban mutatkozhatnak be egymásnak, tehát „társkereső”.
Az ötlet nem működött igazán. Viszont az infrastruktúra igen. Az oldal egyszerűen kezelte a videófeltöltést, és ami akkoriban ritkaságnak számított: a lejátszás böngészőben, külön szoftver nélkül történt.
Az első videó és ami mögötte volt
- április 23-án Jawed Karim feltöltötte a Me at the zoo című, alig 19 másodperces videót. Nem volt benne vágás, történet vagy különösebb üzenet. Egy ember beszél a kamerába egy állatkertben.
Utólag ez a videó nem azért lett fontos, mert különleges volt, hanem mert megmutatta: nem kell különlegesnek lenni ahhoz, hogy valaki videót tegyen közzé. Ez a gondolat addig hiányzott a médiából.
Miért robbant akkorát a YouTube?
A YouTube sikerének egyik kulcsa az alacsony belépési küszöb volt. Nem kellett stúdió, nem kellett szakmai háttér, nem kellett technikai tudás. Egy kamera és egy internetkapcsolat elég volt.
A másik döntő tényező az volt, hogy a videók könnyen beágyazhatók lettek más oldalakba. Fórumok, blogok, később közösségi oldalak vitték tovább a tartalmat. A videó nem ragadt az oldalon, hanem terjedt.
A YouTube nem választotta szét élesen a nézőt és a készítőt. Ugyanaz a felhasználó, aki ma nézett egy videót, holnap feltölthetett egy másikat. Ez az átjárhatóság alapvetően különbözött a korábbi médiamodelltől.
A platform nem mondta meg, miről érdemes beszélni. A tartalom témáját, hangnemét és formáját a közösség alakította ki. Így születtek meg az első vlogok, paródiák, oktatóvideók és amatőr zenék.
A felhasználói tartalom új ritmusa
A YouTube megjelenésével a tartalomgyártás sebessége is megváltozott. Nem heti vagy havi ciklusokban gondolkodott senki. A feltöltés azonnali volt, a visszajelzés gyors. A kommentek, megtekintések és később a feliratkozások visszacsatolást adtak. A készítők látták, mire reagálnak az emberek, és ehhez igazították a következő videókat.
2006: amikor a Google belépett a képbe
2006 őszén a Google felvásárolta a YouTube-ot 1,65 milliárd dollárért. Akkoriban sokan túlzónak tartották az összeget. A bevételi modell még nem volt kiforrott, a jogi kérdések viszont egyre szaporodtak. A Google infrastruktúrát, hirdetési rendszert és hosszú távú gondolkodást hozott.
Amikor a felhasználói tartalom iparággá vált
A következő években a YouTube-on megjelentek azok, akik tudatosan kezdtek tartalmat gyártani. Rendszeres feltöltések, csatornák, formátumok alakultak ki. A hobbiból sokaknál munka lett. Ez új kérdéseket vetett fel: ki a szerző, ki a kiadó, ki felel a tartalomért. A platform egyszerre volt technikai közvetítő és médiatér.
A YouTube nem csak új szereplőket hozott, hanem átalakította a régieket is. A televízió, a zeneipar és a reklámvilág mind reagálni kényszerült. A nézők elvárták a közvetlenséget, a gyors reakciót és a személyességet.
A „felhasználói tartalom” kifejezés innentől nem mellékes kategória lett, hanem a digitális kultúra egyik alapfogalma.
Egy platform, amely megváltoztatta a megszólalás jogát
A YouTube legnagyobb hatása nem technikai volt. Azt tette egyértelművé, hogy a nyilvánosság nem kizárólag intézményeké. Bárki megszólalhat, és ha elég ember figyel rá, a hangja hallhatóvá válik. Ez a változás ma már természetesnek tűnik. 2005-ben viszont forradalmi volt.
És ez a robbanás nem egyetlen videóval kezdődött, hanem azzal az egyszerű felismeréssel, hogy a kamera másik oldalán ülőknek is lehet mondanivalójuk.
