1998-ban, amikor Larry Page és Sergey Brin elindította a Google-t, az internet már zsúfolt volt keresőkkel. Az AltaVista, a Lycos, az Excite és a Yahoo mind ott voltak, mindegyik mást ígért, és mindegyik ugyanabba a falba ütközött. A keresés gyakran sok találatot adott, de kevés valódi választ. A Google nem új piacra érkezett. Egy már elrontott élménybe lépett bele.
A kilencvenes évek keresőinek közös problémája
A korai keresők a weboldalak szövegét vizsgálták. Megszámolták, hányszor fordul elő egy kifejezés, majd ennek alapján rangsoroltak. Ez a módszer gyorsan torzult. A webmesterek megtanulták kijátszani: kulcsszóhalmozás, rejtett szövegek, mesterséges ismétlések lepték el az oldalakat.
A találati lista hosszú volt, a relevancia viszont gyenge. A felhasználók sokszor a harmadik–negyedik oldalra kattintottak, vagy teljesen más keresőt próbáltak.
1998: a PageRank másképp nézett az internetre
A Google alapötlete az volt, hogy az internet nem dokumentumhalmaz, hanem kapcsolati háló. A PageRank algoritmus nem azt kérdezte, miről beszél egy oldal, hanem azt, mások mennyire tartják fontosnak.
Egy link szavazat lett. Egy oldal értéke attól függött, honnan kapott hivatkozásokat. Egy kevés, de erős forrásból érkező link többet ért, mint sok gyenge. Ez a megközelítés nem volt teljesen új, de ilyen léptékben addig senki nem alkalmazta.
A különbség gyorsan érzékelhetővé vált
A Google első felhasználói nem algoritmusokról beszéltek. Azt mondták, hogy „jobban talál”. A keresések gyakrabban vezettek oda, ahova szerettek volna eljutni. Ez az élmény terjedt, nem a márka.
A Google keresőoldala szinte üres volt. Nem próbált portál lenni, nem akart híreket, játékokat, időjárást. Egy mező volt és egy gomb. Ez a minimalizmus nem dizájndöntés volt, hanem teljesítménystratégia.
A kétezres évek elején a Google mérhetően gyorsabb volt a legtöbb versenytársánál. Ez nem mellékhatás, hanem cél volt. A cég mérnöki kultúrája a válaszidőt kiemelt mutatóként kezelte.
A keresés így nem akadály, hanem átmenet lett. A Google nem akarta magánál tartani a felhasználót, inkább továbbküldte a megfelelő oldalra.
A Google idővel nemcsak azt figyelte, mit írnak az oldalak, hanem azt is, hogyan használják a találatokat. Melyik linkre kattintanak, mennyi időt töltenek ott, visszatérnek-e a keresési oldalra.
Ezek a minták finomították a rangsorolást. A kereső egyre inkább a valós használathoz igazodott, nem elméleti modellekhez.
A kereső kapuvá vált
A kétezres évek közepére a Google keresője már nem önálló eszköz volt. Képek, térképek, hírek, később videók és alkalmazások kapcsolódtak hozzá. A keresés belépési pont lett más információs rétegekhez.
Ez a bővülés úgy történt meg, hogy az alapélmény nem veszett el. A kereső továbbra is kereső maradt.
2023 után: amikor a keresés válaszolni kezdett
A generatív AI megjelenése új helyzetet teremtett. A felhasználók nem linkeket kértek, hanem összefoglaló válaszokat. Ez kihívás volt egy olyan rendszer számára, amely addig továbbirányításra épült.
A Google kezdetben óvatosan reagált. Először a Search Generative Experience (SGE) jelent meg, majd ezt váltotta fel a Gemini integrációja a keresésben. Az AI-válasz a találati lista elé került, mint értelmező réteg.
Mi alapján jelenik meg egy link a Gemini válaszban?
A Google álláspontja szerint a Gemini nem külön kereső. A válaszai a meglévő keresési rangsorolásra épülnek. Azok az oldalak kerülnek be forrásként, amelyek:
– szakmailag relevánsak,
– megbízhatónak minősülnek,
– világos, jól strukturált állításokat tartalmaznak,
– alkalmasak arra, hogy összefoglalható tudást adjanak.
Az AI számára az értelmezhetőség kulcsfontosságú. Nem elég jelen lenni a weben, a tartalomnak „olvashatónak” kell lennie egy gépi rendszer számára is. (Ha mélyebben érdekel a téma, akkor nézz körül Magyarország egyik legolvasottabb online marketing és SEO blogján – The Pitch Blogon.)
A keresés nem vált beszélgetéssé. Inkább kapott egy új előszobát. A Gemini válasza kontextust ad, nem végső döntést. A link továbbra is központi szerepet játszik.
Ez a megközelítés a Google eddigi történetéhez illeszkedik. A cég ritkán dobta el a meglévő alapelveit, inkább ráépített új rétegeket.
A döntő különbség ma is ugyanaz
A Google keresője azért maradt meghatározó, mert következetesen arra a kérdésre keresett választ, hogy mi számít hasznosnak a felhasználó számára egy adott pillanatban. Ez a kérdés változott az évek során, de a fókusz megmaradt.
Az AI-korszakban ez a kérdés új formát ölt. A válaszok gyorsabbak, a kontextus sűrűbb, a felelősség nagyobb. A kereső története így nem lezárt fejezet, hanem folyamatos alkalmazkodás. És pontosan ez az, ami miatt eddig mindig túlélte a következő nagy fordulatot.
