Amikor ma leülünk egy számítógép elé, ritkán gondolkodunk el azon, miért pont azok a betűk vannak egymás mellett, amelyek. A legtöbbünk által használt kiosztás nem hatékonyság, ergonómia vagy logika mentén született. Inkább kompromisszumok és történelmi véletlenek sorozata formálta.
Az írógépek öröksége
A ma ismert billentyűzetek gyökerei a 19. század végére nyúlnak vissza. A QWERTY kiosztás az első széles körben elterjedt írógépekhez kapcsolódik, különösen a Remington által gyártott modellekhez az 1870-es évekből.
A betűk elrendezése akkoriban mechanikai problémára adott választ. Az írógépek belsejében a gyors egymásutánban lenyomott billentyűk hajlamosak voltak összekapcsolódni. A kiosztás célja az volt, hogy a gyakran együtt használt betűk fizikailag távolabb kerüljenek egymástól. Ez a megoldás működött. Az írógépek használhatóbbá váltak. A kiosztás pedig elkezdett terjedni.
Amikor a megszokás szabvánnyá válik
A QWERTY kiosztás nem azért maradt fenn, mert bizonyítottan jobb volt, hanem mert időben érkezett. Az írógép-gyártók átvették, az iskolák ezt tanították, a gépírók erre tréningeztek.
Amikor a 20. század közepén megjelentek az elektromos írógépek, majd később a számítógépek, a kérdés már nem az volt, milyen kiosztás lenne ideális. Az volt a kérdés, mit tudnak az emberek használni azonnal.
A számítógép nem akart mindent újratanítani
Az első személyi számítógépek megjelenésekor a gyártók tudatosan kerülték a radikális változtatásokat. A billentyűzet formája, kiosztása és működése ismerős kellett legyen. A cél az volt, hogy az új technológia ne tűnjön ijesztőnek. Ezért kerültek a számítógépes billentyűzetekre ugyanazok a betűk, ugyanabban a sorrendben, mint az írógépeken.
Voltak alternatívák, csak nem győztek
A QWERTY mellett több más kiosztás is született. A legismertebb ezek közül a Dvorak billentyűzet, amelyet az 1930-as években terveztek kifejezetten hatékonyabb gépelésre. A betűk elhelyezése kevesebb ujjmozgást igényelt, a gyakori karakterek a kéz természetes pozíciójához közelebb kerültek.
Laboratóriumi mérések és kontrollált tesztek alapján ezek a kiosztások valóban csökkentették a gépelési terhelést. A probléma nem a teljesítmény volt, hanem az átállás költsége. Új tanulás, új hibák, lassulás. A legtöbb szervezet ezt nem vállalta.
Miért nem változik meg ma sem?
A modern billentyűzetek világa tele van kísérletekkel. Ergonomikus formák, osztott kialakítások, programozható gombok. Ezek a megoldások sok esetben kényelmesebbek és hatékonyabbak, mégsem váltanak tömegeket.
Ennek oka egyszerű. A billentyűzet nem tanulási felületként van jelen a fejünkben, hanem reflexként. Amit reflexből használunk, azt nehéz újratanulni, még akkor is, ha racionálisan jobb megoldás létezik.
A QWERTY így nem technológiai győztes lett, hanem történelmi túlélő. Egy megoldás, amely túlélte az eszközöket, amelyek létrehozták.
